Simonik Péter 1972-ben született Tatabányán. Felsőfokú iskolai végzettségeit 1992-1996 között a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola általános szociális munkás, valamint 1998-2000 között az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének szociálpolitikus szakán szerezte. 2009-ben az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológiai Tudományok Doktori Iskolájában, szociálpolitikai szakterületen szerzett tudományos fokozatot (PhD). Doktori disszertációját „Szociális érzékenység vagy gazdasági érdek? Munkásjóléti intézmények a magyar bányaiparban a két világháború között” címmel, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vállalati jóléti politikájáról írta. 1996-2001 között a tatabányai Családsegítő Szolgálatnál, mint szociális munkás, a Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Központ Humán Szolgálatánál, mint rehabilitációs tanácsadó szerzett szakmai gyakorlatot. 2001-től a magyar szociális felsőoktatás különböző intézményeiben (Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Kodolányi János Főiskola), főállású oktatóként, elsősorban szociálpolitikai és társadalomtörténeti tárgyakat oktat. 2005-2008 között oktatói munkája mellett Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárának levéltárosa és igazgató-helyettese volt. Jelenleg a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának egyetemi docense. Kutatási területe a szociálpolitika hazai története (a MÁK Rt. vállalati jóléti politikája, a közegészségügy fejlődése), valamint Tatabánya 19-20. századi története.